Ide sok macska fog kelleni. Itt kicsit a vizsgaidőszakról fogok mesélni, hogyan éltem meg, és milyen reményekkel indultam neki ennek a pár hétnek. Pár napja hivatalosan is megkaptam az eredményeimet, szóval röviden: mindenből átmentem, yeey. A poszt végén picit vidámabb témákra evezünk: hazafelé a szüleimmel beugrottunk pár helyre, miért is ne alapon.
Szóval a vizsgaidőszak hivatalosan május utolsó hetében kezdődött Thesszalonikiben, amire tökre fel voltam készülve. Ja, nem. Mint ahogy itt is láthattátok, a félév nagyrészében inkább utazgattam, és kevésbé foglalkoztam az iskolával. Ez nagy szó tőlem, mert általában nagyon szeretek egyetemre járni (és ez nem vicc, komolyan), és mindig igyekszem hogy a lehető legjobb eredményt hozzam, már csak magam miatt is. De megfogadtam, hogy ez Erasmus, így pici lazulás megengedett. Az órák az Arisztotelész Egyetemen nem kötelezőek (kivéve a modern görög kurzust), így megtehettem volna, hogy soha nem járok be - volt olyan óra, ahol tényleg elgondolkoztam ezen, de a kurzusaim többsége tényleg érdekes volt és remek tanárokat fogtam ki. Még ha nem is voltak olyan interaktívak az órák, mint azt vártam, így is rengeteg érdekes olvasmányt kaptunk, és a tanárok olyan csillogó szemmel meséltek róluk, hogy engem is teljesen lekötöttek.
Az órákra tehát többnyire bejártam - magam is meglepődtem, de azt vettem észre, hogy csak az utazások miatt voltak hiányzásaim (általában hétvégén mentünk, de be-becsúszott egy hétfő vagy péntek is, főleg a krétai kirándulás során), de ha nem utaztam, akkor mindenre bejártam lelkiismeretesen. Az olvasmányok nagyrészét is már elolvastam, mire a vizsgaidőszak elérkezett, így viszonylag nyugisan készültem a tesztekre. A Second Language Acquisition vizsgám volt az első, és ettől is féltem legjobban, de végül nyolcast értem el rajta (a tízből), szóval ez is teljesen okés lett. Volt, hogy a tengerhez is levittem a jegyzeteimet meg az olvasmányokat (helló, Contemporary American Drama), de persze olyankor elég nehéz volt koncentrálni. Június elején már dögmeleg volt Thesszalonikiben, többnyire csak a légkondis szobámban tudtam tanulni, bár megpróbálkoztam eleinte a könyvtárral is. Párszor Ophelie-vel kávézóba is mentünk, azok mondjuk szuper kis tanulós sessionök voltak, mert tökre motivált, hogy más is tanul mellettem.
 |
| az utolsó vizsga reggelén fotóztam ezt a gyönyörű fát az iskola kertjében - a háttérben a filozófia épület, ahol gyakran volt órám |
Kicsit izgultam azért, mert megvoltak a konkrét vizsgaidőpontok, és ha akkor nem tudom teljesíteni a vizsgákat, akkor valószínűleg szeptemberben kellett volna UV-zni. De erre nem került sor, mert már megvan minden eredményem, és a legrosszabb egy 6,5-ös Multicultural Britain, szóval minden a legnagyobb rendben.
A fun part ezután következett. A barátaimmal egy Nostos-beli vacsora keretében elbúcsúztunk egymástól, és mindenki kapott egy kis görög zászlót, amit a többiek aláírtak.
 |
| az utolsó koktélozás a barátaimmal |
Egyik magyar barátnőm, Emese a legutolsó vizsgám (júni 21) után meglátogatott, és részt vettük a Thesszalonikiben megrendezett Pride fesztiválon. Én még sosem voltam Pride-on, így ezért is ez nagyon különleges élmény volt :)
 |
| zázszló a Pride-on, háttérben a Fehér Torony |
Emese után két nappal a szüleim is megérkeztek, és voltunk egy kis városnézésen: megnéztük az Archeológiai Múzeumot, fotózkodtunk az esernyőknél, voltuk a Fehér Toronyban, meg az Arisztotelész téren is. Ekkor kicsit hűvösebb volt szerencsére, picit az eső is csepergett, ami nagy megkönnyebbülés volt. A Nostosban ebéd-vacsoráztunk, ez volt az utolsó nostosozásom, nagy bánatomra. Rántott fetasajt mézzel és szezámmaggal, örökre a szívemben élsz majd :( :(
 |
| Mesi és én a Fehér Torony tetején - bizony, fél évem volt, és ekkor másztam fel oda először |
A városnézés utáni napon még elmentünk a Perea strandra, majd este letettük Mesit a reptéren, mi pedig útnak indultunk (kocsival) a Halkidiki-félsziget felé. Ezúttal az első nyúlványon, Afytos településen voltunk pár napig egy aranyos kis apartmanban, ahol rengeteg cica jött minden reggel, hogy anyu megetesse (fent láthatóak :). Itt is nagyon szép és tiszta tenger volt, de sajnos anyukám belelépett egy tengeri sünbe, és az elsősegélynyújtók elég lazán kezelték a helyzetet. Később be is gyulladt a ki nem szedett tüske sajnos, így azt a sürgősségin kellett ellátni - de ez már akkor volt, amikor hazajöttünk.
 |
| Afytos strandja |
Afytos után Isztambul felé vettük az irányt, röpke 8 óra alatt oda is értünk. Elég mérgesek voltunk, mikor a határon mondták hogy nincs zöldkártyánk és ott kellett fizetni elég borsos árat érte, de mindenért kárpótolt a város. Én már voltam korábban pár napot Isztambulban, de ez a város újra és újra lenyűgöz, ahogy a modern épületek a régiekkel keverednek, na meg hogy ott egy teljesen más vallásban hisznek az emberek. A belvárosban volt a szállásunk, a Sultanahmet részen, és már hajnal öt előtt mindig arra ébredtünk, hogy szól a hangszórókból az ima. Ellátogattunk a Fűszerbazárba, a Topkapi palotába, a térre az Agia Sofiánál, és a templom alatti ciszternába is.
 |
| szüleimmel a Kék mecset melletti kávézóban |
 |
| a Hárem ablakai |
 |
| a Fűszerbazár édességei |
Törökország után Bulgária felé indultunk meg, a cél Napospart volt. Ez a négy nap volt a legpihentetőbb, mert ki sem mozdultunk a szállodából, ahol reggeli és vacsora volt, valamint hűsülni tudtunk nemcsak a hotel előtti tengerben, de a medencében is. Anyunak a kedvence az volt, hogy volt mosógép a szobánkban :))
 |
a naposparti szálloda medencéje
|
Napospart után először Szófiában, majd Szabadkában szálltunk meg, és csak ezután jöttünk haza. Szabadkán természetesen nem hagyhattuk ki a gimnáziumot, mert nagy Kosztolányi rajongó vagyok. Illetve a piacra is ellátogattunk, ahol édesapám ipari mennyiségű zoknit vásárolt fel, valamint egy kiló banános csokival is gazdagabbak lettünk. Hát ilyen volt szemeszter lezárása, soha rosszabbat :D
Megjegyzések
Megjegyzés küldése