Megjöttem, Barcelona

Nem gondoltam, hogy valaha is írni fogok még ide. A három évvel (jesszus) ezelőtt írt görögországi élményeimet is imádtam visszaolvasgatni, különösen a pandémia legkeményebb hónapjaiban; erőt adott, és emlékeztetett arra, hogy mennyi minden van a világon, amiért érdemes érni, érdemes küzdeni. 

Aki esetleg nincs képben, a következő történt: tavaly nyáron végre lediplomáztam, hivatalosan is angol-magyar tanár vagyok. De valahogy úgy éreztem, hogy érdemes lenne még esélyt adni ennek a diplomázás utáni Erasmus szakmai gyakorlatnak, mert az előző Erasmus is csodás volt, és ugyan, miért is ne? Sok keresgélés és levelezés után végül is megkaptam a lehetőséget, hogy öt hónapot eltöltsek Barcelonában, Katalónia fővárosában. 

Lassan három hete, hogy megérkeztem, szóval ebben a posztban arról olvashatsz majd, hogy milyen volt a megérkezésem, illetve hogyan próbálok beilleszkedni az új helyemen. Akarok majd többször is posztolni a félév során, főleg a különböző kirándulásokról/utazásokról, remélem, sikerülni fog.

Január 11-én érkeztem meg ebbe a szép városba, és persze a kezdeti izgulás, a csomó a gyomromban ugyanúgy megvolt, mint amikor három éve először léptem ki a repülőből Thesszalonikiben. Talán valamivel rutinosabb voltam már, az igaz, de a bizonytalanság ugyanúgy bennem volt: fogok-e majd barátokat találni, jó lesz-e az iskola ahol tanítani fogok, meg fogom-e tudni szokni az új lakást, a lakótársakat? 

Rögtön, ahogy megérkeztem Barcelona repterére, az első dolog amit megláttam, az a rengeteg pálmafa a terminál előtt, ráadásul éppen naplemente volt, így tényleg gyönyörű látvány tárult elém. Még otthon foglaltam egy taxit, akival sajnos először elkerültük egymást, de aztán mégis megérkeztem a lakásba, amit jelenleg is az otthonomnak mondhatok. Barcelona belvárosában nagyon drágák lettek volna a lakások, ezért az Hospitalet de Llobregat nevű kis településen lakom - ez konkrétan egybe van épülve Barcelonával, olyannyira, hogy a metró ide (és még sokkal messzebre is) kijön. Éppen a lakásom előtt van a metróállomás, szóval konkrétan 2 perc séta csak, és onnan olyan 20-30 perc bejutni a belvárosba metróval - függ persze attól, hogy hova mész. A város híres tengerpartja, a Barceloneta messzebb van, oda úgy 40 percet kell utazni, de pl. a Plaza Catalunya, Barrio Gotic vagy a Sagrada Familia kb. 25 perc alatt érhető el számomra, ez bőven megfelelő. Főleg, hogy az iskola is ebben a városkában van ahol lakom, kb. 20 perc alatt ott vagyok; igaz, oda kivételesen busszal közlekedem.

A szobám kicsi, de kényelmes, az ablakot imádom, amilyen hosszú és amilyen szép kilátás nyílik a városra. Amikor megérkeztem, akkor viszont borzasztóan megviselt az a tény, hogy nincsen fűtés a lakásban - mint megtudtam, a legtöbb barcelonai lakásba nem építenek központi fűtést. Az első éjszakám nagyon rosszul telt, fáztam és alig tudtam aludni, legszívesebben rögtön hazamentem volna. Valahogy mindent nagyon sötétnek láttam. Aztán vettem meleg paplant, majd egy kicsi hősugárzót, így most már nem fagyoskodom reggel meg este.

az első este dióhéjban: szomorú selfie és kilátás

Aztán elkezdődött az iskola, már másnap be is mentem beszélni a mentorommal, akit Neusnak hívnak. Neus iszonyat jófej nő, nagyon temperamentumos, de nagyon szeretetreméltó is. Hamar találkoztam Monicával, a másik tanárasszisztenssel, és már az első hétvégénken megkérdeztem, hogy nem lenne-e kedve megnézni a várost, és igent mondott. Szóval azóta nagyon jóban vagyunk, minden hétvégén megyünk valahova együtt, sokszor hétközben is. Eleinte aggódtam sokat, mert az egyetemre készülő Erasmusos diákok még csak most szállingóznak, ugye február elején kezdődik nekik a félév. A helyi Erasmus szervezet is csak most kezdett programokat szervezni, de már voltam egy Erasmus meetingen, ahol találkoztam jófej, laza emberekkel, csináltunk is közös whatsapp csoportot, hogy tudjuk tartani a kapcsolatot.

Tegnap pl. elmentünk egy pubba is, ami amúgy... egyrészt jó volt, másrészt introvertáltként a végefelé már nagyon haza akartam jönni, de rosszul éreztem magam azért, hogy nem maradok a végéig. Ebben a csoportban azért a legtöbben extrovertáltak, és miközben nagyon jófejek voltak velem, én végig csak arra tudtam gondolni, hogy biztos nem is kedvelnek, nem akarják hogy itt legyek stb. Gondolom az önbizalmamon kellene javítanom valahogy, mert akkor is csak a rosszat látom, ha mások szeretettel fordulnak felém.

Monicával a Güell parkban

a Güell-park bejárata

Güell-park részlet

legelső tapas-báros élményem: paradicsomos pirítós, patatas bravas, manchego sajt, grillezett kecskesajt zöldségekkel, és persze némi sangria

kortárs művészeti múzeumban is jártunk

helyi desszertek: flan és crema catalana

a kikötő, ahova a la Ramblán keresztül sétáltunk le

etnológiai múzeum, ahova tök véletlen jutottunk el

Picasso-múzeum. el tudjátok hinni, hogy ezt 15 évesen festette Picasso??

Parc de la Ciutadella, az első erasmus meeting helyszíne

Az iskoláról is ejtek némi szót, ha már ezért vagyok itt :) Fotót nem késztettem még, de az sem fog elmaradni. Mint említettem, a sulim Hospitaletben van, kb. úgy néz ki a suli környéke mint Kispest, szóval tele van lakóházakkal. Nem valami illusztris látvány, de az iskola nagyon jól felszerelt és modern, a gyerekek mini laptopokkal dolgoznak órán - ami szerintem nem a legjobb, mert sokszor elterelődik a figyelmük, némelyik tanár ugyanis megengedi nekik, hogy feladatírás közben zenét hallgassanak. Négy osztálynál vagyok tanárasszisztens, ez a munkám - hogy ez gyakorlatban mit jelent, még mindig nem derült ki 100%-ig, Neus ugyanis elég rendezetlen, nem is mondja el előre, hogy mit fogunk csinálni az órán, sokszor tényleg előtte találja ki a dolgokat. Annyi biztos, hogy ő a fő tanár, én pedig az általa kiadott feladatokat segítek megoldani, illetve a speaking részt gyakorlom a diákokkal. Kb. 3-4 fős kis csoportokat kiviszek a teremből, és egy másik teremben ülünk le, ahol külön feladatokkal foglalkozunk, általában szóbelit gyakorlunk. A gyerekeknek már tartottam kiselőadást Magyarországról, amit nagyon élveztek; az egyik csoportban meg is tapsoltak, amikor magyarul beszéltek a kérésükre :) Általában mondjuk 8.30-ra járok, szóval az nem a legjobb része a dolognak, főleg, hogy még akkor sötét van. De a péntekem és a hétvégéim szabadok legalább.

Egyelőre sajnos sokat unatkoztam az órákon, mert a diákok prezentációkat készítettek (minden osztályban) és azokat adták elő, ami sok időt elvett, ráadásul a mentorom most jelenleg koronás, és helyettesítőtanárral voltam most egész héten. Jövő hétre Neus elvileg visszajöhet, és akkor folytathatjuk, ahol abbahagytuk. Összességében azonban a diákok kedvelnek, a folyosón is lelkesen köszönnek nekem :) Sajnos a kicsik (13-14 évesek) nagyon keveset tudnak angolul, így a kommunikációnk gyakran nehézkes emiatt, de remélem, fognak majd fejlődni sokat, amíg itt vagyok.

kávézok a Gracia negyedben

sagrada familia 

barrio gotic

 

Bocsánat, ha ez a poszt kicsit káoszosra sikerült, de annyi mindent tudnék írni, és attól tartok, hogy pont ezért nem vagyok annyira koherens, mint szeretném :) 

Mindenesetre egyre jobban élvezem a várost, egyre jobban kiigazodok a tömegközlekedésben is. Bár 5 nap után elhagytam a havi bérletem, nagyobb bajom még nem történt (és remélem nem is fog). Egyre több emberrel ismerkedek meg ráadásul, és ez is tök jó. Remélem, itt is megtalálom majd a saját magam közegét, még ha ez az Erasmus nehezebben is indult, mint az előző.