αντίο, avagy mit is adott nekem ez az Erasmus-szemeszter?

 Egy kis lezáró poszt következik arról, mit gondolok az Erasmus-félévemről, meg összegzés arról, milyen élményekkel gazdagodtam a kintlétem során, és mi minden fog hiányozni. Ezúton is köszönöm iskolámnak, az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek, különösen is az Angol-Amerikai Tanszéknek, hogy megkaptam ezt a lehetőséget. Valamint a Tempus közalapítványnak is köszönöm, hogy a Campus Mundi ösztöndíj segítségével nem kellett aggódnom azon, hogy miből fizetem ki az albérletet (kollégiumra nem volt lehetőség), miből eszek és élek majdnem öt hónapon keresztül egy idegen országban.

Elképesztő, hogy tényleg kint voltam egy szemesztert Görögországban, és még most is alig hiszem el, pedig már hazaértem. Ez alatt a majdnem öt hónap alatt rengeteg mindent éltem át: a kezdeti napokban, hetekben szorongtam rendesen, hogy vajon milyen lesz Thesszaloniki, milyen lesz a szállás, a lakótársam, milyen lesz az iskola, tudom-e teljesíteni a követelményeket? És ami szintén nagyon fontos: találok-e barátokat, vagy egyedül kell megbirkóznom mindennel?

Szerencsére, meg Istennek hála, teljesen meg vagyok elégedve a félévemmel, sőt, úgy érzem, sokkal jobban sikerült a vártnál. Az, hogy teljesen egyedül kellett intézkednem minden felől, olyan önállóságot és magabiztosságot adott, amit Magyarországon is tudok majd hasznosítani. Az is nagy lecke volt, hogy ilyen sokáig távol voltam az otthonomtól - eddig is kollégista voltam persze, de hazajártam hétvégente. Thesszalonikiben persze ezt nem tudtam megtenni, és ez csak segített, hogy fejlesszem a problémamegoldóképességem és a bátorságom. Igen, volt hogy hazatelefonáltam, hogy mégis hogyan mossam ki a ruháimat, vagy milyen élesztőt vegyek a pogácsába (mert azt is próbáltam sütni :), és nagy boldogsággal töltött el, ha videóchateltem az otthoniakkal, a családommal, a barátaimmal. De megtanultam nélkülük is élni, ami nagyon nagy dolog számomra. 

És akkor ott van az iskola, ami teljesen más volt mint az ELTE. Jó és rossz értelemben is. Az interaktív órák hiánya meg a tanárok és diákok (meg mindenki más) állandó késése sokszor aggasztott, arról nem is beszélve, hogy az adminisztráció sokszor lassú volt, pl. a diákigazolványom két hónap után kaptam meg, és addig nem tudtam kedvezményt kérni például a tömegközlekedésen. De ezzel együtt is imádtam bejárni az órák többségére, és éppen olyan modulokat tudtam felvenni amik mindig is érdekeltek (sok olvasmányunk kapcsolódott pl a feminizmushoz vagy a gender kérdéshez). Apropó, a tömegközelekedés: az is felbosszantott jópászor. Már nem fogok félni, ha a budapesti 4-es 6-ost kell használnom, az biztos. A félév abban is segített, hogy toleranciát tanuljak: más országokban mások a szokások, és őket így kell elfogadni, ahogy vannak. A barátaim is mindenféle nemzetiségűek voltak, és imádtam velük beszélgetni mindenféléről: nemcsak a kedvenc ételeinkről és sorozatainkról, de politikáról, társadalmi kérdésekről is. Kaptam egy valósághűbb képet arról, milyen ma Franciaországban, Lengyelországban, Finnországban (stbstb) élni, amit tévéből vagy hírekből sosem tudtam volna meg. Nagyon remélem, hogy ez a barátság megmarad - már meg is beszéltük, hogy télen Budapestre jönnek, és elmegyünk együtt gyógyfürdőzni, csak ez meg is valósuljon. 

Megtanultam azt is, hogy bár a bulizás nem a kedvencem, képes vagyok azt élvezni, és el tudok lazulni, ha olyan emberek vesznek körül akiket szeretek, na meg ha a zene is jó :) Úgy általában a görög életszemlélet is nagy hatással volt rám, a félév vége felé már sokkal kevesebbet aggódtam, mint korábban. És persze néha fél óra késéssel érkeztem meg az órákra, kezemben egy pohár lattéval. 

Görögül is tanultam, a világ legjobb és legjófejebb tanárnőjével, innen is köszönöm az órákat, Athanasia :) A görögtudásom, ha lehet, később is szeretném majd fejleszteni. Szuper kis csapat voltunk, a kedvenc órám ez volt a héten, még akkor is, ha néha túl sok volt a házi - vagy legalábbis úgy éreztem. Erasmus nélkül nem hiszem hogy valaha is elkezdtem volna görögül tanulni, szóval már ezért megérte elmenni.

Összességében tehát: imádtam az Erasmust, és gondolkozok rajta, hogy szakmai gyakorlatot is szeretnék külföldön végezni. Ha gondolkodtok, hogy menjetek-e (mert el kell szakadni otthonról, mert egyedül lesztek, mert nem fér bele a tanrendetekbe, mert mert mert, bármi okból), higgyétek el, hogy ez lesz a legjobb félévetek, és MENJETEK. Én sokat aggódtam, hiszen mindig is introvertált voltam, és sokat izgultam pl. a barátok keresésén is. De egy Erasmuson mindenki idegen, és mindenki egyedül van, ezért a többség nyitott új barátságok kialakítására - volt, hogy megismertem valakit, és két hét (!) múlva már együtt mentünk Isztambulba. Sokkal gyorsabban köttetnek a barátságok, mint itthon, és ezért nagyon hálás voltam. Még maradtam volna nagyon szívesen, és szörnyen hamar letelt a félév.

Végül pedig álljon egy (nem teljes, de bőséges) lista arról, mi az, amit hiányolni fogok az Erasmus félévemről, illetve amiért hálás vagyok:

• a borzasztó, reggeli kávé helyett is felébresztő buszos közlekedés (DEHOGYIS XDD)
• a "let's meet at the bus stop" üzenetek Ophelie-vel, aki a szomszéd utcában lakott 
• a legelső találkozás az Erasmusos diákokkal, ahol csomó mindenkit megismertem
• a sulis menza, ami ingyen volt - kivéve a pasta bolognese, mert azt borzalmasan csinálták
• a görögórák Athanasiával és a csoporttal
• Costanza szülinapi partija a Fehér Toronynál
• a kirándulás a Meteórákhoz
• az athéni kirándulás a félév elején, amikor hullafáradt voltam végig, de ekkor ismertem meg a barátaim többségét
• a latték és cappuccinók a suli melletti kávéboltban
• NOSTOS TAVERNA, ahol a legjobb rántott fetasajt és a legjobb souzoukakia van (eskü nem fizettek a hirdetésért)
• a krétai kirándulás az összes kialvatlansággal és őrült partijával együtt
• Kamara, ami az állandó találkozási pontunk volt
• a trigona nevű háromszög-süti
• a hajóbusz amivel a vizsgaidőszakban leugrottunk chillelni a tengerpartra
• az egyetem kertje a sok pálmafával
• a halkidiki kirándulás a finn lányokkal
• Valentina tanácsai a tésztafőzéssel kapcsolatban
• Nelli búcsúpartija az óvárosban, Thesszaloniki dombján, ahonnan remek kilátás volt, meg a csomó baklava, amit valaki megvett, és ennem kellett belőle akkor is, amikor diétáztam
• az Alice csodaországban tematikájú kávézó, amit Costanzával és Ophelie-vel még a félév elején fedeztünk fel
• az isztambuli kirándulás Ophelie-vel, ahol a legjobb airbnb-s szállást fogtuk ki VALAHA
• a búcsúvacsora, ahol aláírtuk egymásnak a görög zászlókat
• az Eurovízió parti Irenével és Alejandróval
• meg úgy általában az Eurovízió döntő a csapattal <3 
• a random piknikezések a Fehér Toronynál
• a kirándulás Pozarba és Edessába
• az ESN szervezők lassúsága, de tényleg, sokat nevettünk rajtuk
• az olasz vacsi, ahol rengeteget énekeltünk és táncoltunk és Myriam lakótársának köszönhetően iráni húsgolyókat is kóstoltunk
• a sok kóbormacska akiket megsimogattam
• a Pride júniusban
• a piac az utcámban keddenként, ahol egy euró volt egy kiló eper
• az egyetem sportcsarnoka, ahol 30 euróért egész félévben járhattam jógázni, pilatesre, sőt, úszni is
• a bougatsa nevű péksüti
• a Contemporary American Theatre és Multicultural Britain nevű órák, imádtam őket - meg a tanárok segítőkészsége, amit itthon ritkán tapasztalok
• egy kis görögtudás, eladni már talán nem fognak ha legközelebb megyek nyaralni

Ennyi volt tehát ez a blog. Bár ki tudja, ha egyszer szakmai gyakorlatra pályázok, talán folytatom :)