Utolsó hetek

Igen, hónapokkal ezelőtt írtam utoljára, amit sajnálok. De úgy gondoltam, mindenképp kreálok egy záróbejegyzést, hogy röviden összefoglaljam, mit is csináltam a szemeszter maradék idejében :)

Matalában a hippy partyn

Még a félév elején jelentkeztem a Crete Trip 2019 nevű kirándulásra, amelyet, mint megtudtam, minden évben megrendeznek a görögországi Erasmus diákok számára. Ez egy öt napos kirándulás volt Kréta szigetére, és annyi program volt, te jó ég, el sem tudom sorolni. Május második hetében kerekedtünk fel, először busszal Athénba mentünk (ami egy jó hatórás utat jelentett), majd a Pireus kikötőből hajóval mentünk Heraklionba - ez Kréta legnagyobb városa tulajdonképp. A nagy hajó kicsit félelmetes volt, meg a kabinok is olyanok voltak mint a Titanicban, de ez nem tántorított el minket attól, hogy aludjunk egy kicsit, mielőtt megérkezünk Krétára. A szállásunk Heraklion mellett volt, egy szállodában a tenger mellett. Természetesen a kirándulás nagy részét a bulik alkották, de tényleg, minden nap volt valamilyen buli (hajóparty, habparty, hippy party stb.), én meg, aki nem vagyok annyira bulizós, valahogy mégis túléltem az összeset, sőt, volt, amit kifejezetten élveztem! Meg persze az egyéb programok is szuperek voltak, pl. a Balos lagúna, bár május elején még kicsit hideg volt a fürdésre, de csak megmártóztunk, ha már ilyen messzire eljöttünk. És persze elképesztően gyönyörű volt. Szintén csodás hely volt Matala, ahol régen hippik laktak a barlanglakásokban; valamint ellátogattunk a Knósszoszi palotába is. Mi a barátaimmal még egy nappal meghosszabbítottuk az utazást: az utolsó napon visszamentünk Heraklionba, majd onnan busszal Chaniába, ahol még egy kellemes délutánt eltöltöttünk. Chaniának csinos kis óvárosa van, szívesen töltöttem volna ott még pár napot. Na de persze várt az egyetem is, így még aznap este hazarepültünk Thesszalonikibe - a távolság kb 800 km lehetett, és egy háromnegyed óra volt az út, szóval alig szálltunk be a gépbe, már szálltunk is le. De mégis bölcsebb dolog volt ez, mint tizenvalahány órát zötykölődni hajón meg buszon :)

Minoan Lines - a hajó ami elrepített Krétára cirka 9 óra alatt

Heraklion központjában egy templom

Dakos kenyér Chaniában - kenyér plusz paradicsom plusz feta

Knósszosz

colorparty Matalában

Ophelie :D :D

Balos lagúna

Rögtön a Kréta utáni volt az Eurovízió-hét, ami számomra az egyik legjobb hét az évben - aki ismer, tudja, hogy hatalmas fan vagyok, most pedig a mindenféle nemzetiségű barátaimmal néztük a döntőt egy kávézóban - sőt, a héten Eurovízió bulin is részt vettem. Soha jobb Eurovízió hetet!

francia, svéd, spanyol, magyar, itt kérem minden van - de főleg EUROVÍZIÓ <3

Május végén a finn barátaimmal (plusz egy olasszal :) végre eljutottunk Halkidikire, a félszigetre, ami viszonylag közel van Thesszalonikihez. A második nyúlványra mentünk, bérelt kocsival, az út kb 1 óra lehetett. Csak két napot töltöttünk ott, de nagy kaland volt, főleg, hogy állandóan nyitva felejtettük a csomagtartót amikor indultunk valahová, és mindig a járókelők figyelmeztettek, hogy azt le kéne ám csukni ha menni akarunk :) Csodaszép strandokon voltunk, a második nap különösen, amikor meglátogattuk Sarti mellett az Orange Beachet, ami az egyik, ha nem a legszebb strand Halkidikin. Kristálytiszta, szinte zöld víz, fehér sziklák, és elképesztő panoráma. Szerencsére május végén még viszonylag kevesen voltak a strandolók, így úszni is tudtunk kicsit. Utána Sartin ebédeltünk, és véletlenül éppen egy olyan étteremben ültünk le, ahol magyar kaják is voltak, sőt, a pincér magyar volt, így gulyáslevest falatoztam több mint ezer kilométerre Magyarországtól. Nagyon vicces volt, meg az is, ahogy a barátaim örültek, hogy végre találkozok magyarokkal :) Thesszalonikiben ugyanis én voltam egyedül magyar.

a nem hivatalos kép, amin a lányok a finn hokimeccset nézik

azért nem semmi vacsi volt ez

a hivatalos kép az Orange Beachen :)

Az ezt követő héten megint kocsit béreltünk, ezúttal egy napra, hogy ellátogassunk a Pozar fürdőbe és az Edessa vízeséshez. A fürdő egy erdőben helyezkedett el, így szuper volt a klíma, meg a víz is éppen kellemes meleg volt, jól kiáztattuk magunkat. A vízesés pedig meglepően nagy volt és kiépített, a bejáratnál számtalan bolt és étterem, lefelé pedig kikövezett  széles, korlátos út vezetett. Még a vízesés mögé is vezetett egy kis híd, az is nagyon érdekes volt.

Pozar

én a vízesésnél, bár ez utóbbi alig látszik 

Még párszor ugyan fürödtünk a Thesszalonikihez közeli strandokon, de Pozar és Edessa volt az utolsó hivatalos Erasmus kirándulásom, amit persze nagyon sajnáltam. De közeledett a vizsgaidőszak, amiről a következő posztomban fogok beszélni.