Na de mi történt mostanában?

Tudom, már jó régen nem frissítettem a blogomat (azaz tegnap, de még régebbi kirándulásokról írtam, így az nem ugyanaz). Ebben a posztban kicsit kitérek még két kirándulásra (de csak röviden), főleg pedig arról lesz szó, mi van velem Thesszalonikiben, ami a barátokat és az iskolát illeti :) 

Az utóbbi pár hét igen zsúfoltra sikeredett, most van az első hétvége, hogy nem megyek sehova (úgy értem, kirándulni, mert tegnap színházban voltam, ma pedig a barátaimmal egy tavernában vacsorázunk - az egyik barátnőmnek a barátja, másik barátnőmnek pedig az anyukája van most itt, ennek okán gyűlünk össze megint a kedvenc helyünkön, a Nostosban).

Két héttel ezelőtt Szkopjéban töltöttünk egy hétvégét pár barátnőmmel: szombat reggel kilenc körül indult a buszunk, és három órás utazás után megérkeztünk a macedón fővárosba. Legelső utunk a Matka-kanyonhoz vezetett, ez kb. 15 kilométerre van Szkopjétól, és ha valaha is terveztek Észak- Macedóniába menni, mindenképp érdemes megnézni ezt a szépséget, ahol kajakozni, valamint hajót bérelni is lehet.

csapat

Majd aznap este, illetve másnap körbenéztünk Szkopjéban is; a csapat egyik fele egy helyi által vezetett várostúrára ment, én két lánnyal az Archeológiai Múzeumba. Szkopje belvárosa nekem őszintén szólva elég kicsinek tűnt (persze az egész országban összesen kétmillió ember lakik, nem tudom, mit vártam). Ráadásul a réginek tűnő, görög stílust utánzó épületek mind a 2010-es években épültek, kicsit fake-nek éreztük őket, nem hiába. Mindenesetre a macedón ételek nagyon finomak voltak, és meglepően olcsóak. A város közepén lévő török bazár közepén kb 800 Ft-ért ebédeltem meg. A hostelünk is nagyon olcsó volt, csak 5 euró egy éjszakára, habár be kell vallanom,  a legcsúnyább hostelbejárat volt, amit valaha láttam, de komolyan (Belülről szerencsére normálisan nézett ki).

hostelünk; annyi előnnyel bírt, hogy 3 perc séta volt a fő buszmegálló

húspogácsa tejfölszerű krémmel és krumplival

az egyik fő híd Szkopje belvárosában, este

A múlt hétvégén, egy szombati nap pedig a Meteóráknál voltunk; ha valaki nem ismerné, ezek tulajdonképpen kolostorok, amiket gigantikus méretű sziklákba vájtak az 1300-as évektől kezdve.  A Meteora szó jelentése "levegőben lebegő" , ami nagyon találó, hiszen az összes kolostor nagyon magasan van, és csodálatos panoráma tárul az ember szeme elé, ha egyszer felmászik valamelyikbe. Összesen huszonnégy kolostor található a környéken, mi sajnos csak kettőt kerestünk fel; Thesszalonikiből ugyanis minimum 3 óra az út, de visszafelé pl majdnem 5 órát utaztunk (?? azóta sem értem, ugyanazon az úton jöttünk tudtommal), szóval nem maradt többre idő. De így is elképesztően gyönyörű helyeken jártunk, és mindenképp szeretnék visszamenni majd, hogy több kolostort is megnézhessek.

csapat és meteórák <3

Thesszaloniki

A mindennapi életbe már úgy-ahogy belerázódtam, sőt, idomultam is szerintem az itteni emberekhez. Én is kések 20 percet órákról (hahh ) és bár eddig nem kávéztam, itt egyre többet iszok. Igaz, a beülős helyeken a kávé az otthonihoz képest meglehetősen drága (4-5 euró), de nagyon sok elvivős kávézó van, ahol 1,5 euróért már lehet capucchinót kapni, picit drágábbért pedig igen mutatós, különlegesebb kávékat is. A tömegközlekedést viszont még mindig nem bírom megszokni, szóval igencsak várom már, hogy visszatérjek a szeretett BKK-mhoz (viccen kívül, az itteni buszokhoz képest Budapest kánaán).

A barátaimmal is nagyon sokféle programon vettem részt mostanában, pl. az egyik olasz lánynak szülinapja volt, és vettünk neki tortát, és meglepetéspartit szerveztünk a Fehér Toronynál, a tenger mellett. Mindenki hozott ételt vagy italt, vettünk papírpoharat és papírtányérokat, még pezsgőt is. Egy másik olasz Erasmusos megtanította nekünk az olasz boldog szülinapot dalt, és azt énekeltük Costanzának, aki nagyon boldog volt és meglepett persze :)

Ferrero Roche torta

a meglepi squad

Persze vacsizni is elmentünk másnap :) Mégpedig a Bit Bazaar nevű udvarba, ahol számtalan hangulatos étterem közül lehet választani. Nem a legolcsóbb hely volt Thesszalonikiben, de néha belefér.

feta és saláta

grillezett feta paradicsommal

ez egy hatalmas tál volt, négy fő részére

Voltam moziban is, a Captain Marvelen, ami nagyon érdekes élmény volt, tekintve, hogy görög felirattal és angol hanggal adták - görög csoporttársamtól megtudtam, hogy ez itt általános, mindent felirattal adnak, kivéve az animációs filmeket és a gyerekeknek való meséket. A színházban is van felirat, igaz, nem mindig; a szórólap szerint minden egyes előadásnál van egy nap a héten, amikor felirattal megy. Tegnap a Két úr szolgája című darabot néztem (onnan tudom a magyar címét, hogy otthon is láttam már). A tegnapi előadásra Astrid, egy német barátnőm szerezte a jegyet, aki tud magyarul amúgy, és amikor megismerkedtünk, közölte, hogy szeretné gyakorolni a nyelvet, és beszéljünk csak magyarul. A görög csoportjával mentek a darabra, és így csoportjeggyel, 7 euróért tudtunk mind bemenni. (Szerdán és csütörtökön egyébként az állami színházakban egységesen 5 euró a jegy mindenhova, hogy a nem annyira tehetősek is eljussanak a színházba. Wow.) A darab nagyon tetszett, sokkal modernebb rendezés volt mint az egri, vittek bele egy is feminizmust is, ami sosem hátrány :) 

Ha már a görögnél tartunk, hamarosan midterm tesztet írunk a görög csoportommal, amitől kicsit félek, de remélem, nem lesz annyira nehéz. Mindenesetre az órákat imádom, a tanárnő nagyon kedves és érthetően magyaráz, mindig bátorít arra, hogy kérdezzünk. A többi egyetemi óra kb. előadás, csak ritkán beszélünk - ezért is talán a görög lett a kedvencem, ott interaktívan tanulunk. A tankönyvünk egyébként A2 szintig megy és nagyon vastag, szóval gondolkozom azon, hogy következő szemeszterben felveszem az ELTE-n az újgörögöt, hogy ne felejtsem el a tudásom. Tanfolyamon is gondolkozok, bár ugye ott van az olasz is, amit szintén fejleszteni kellene, így nehéz kérdés. A két nyelv amúgy szerintem meglehetősen hasonló, talán nem véletlen, hogy így megszerettem a görögöt is. 

Most csütörtökön elbúcsúztattuk az egyik francia lányt, akivel Athénba is együtt mentünk. Jedidia kivett egy airbnb-t az estére, mégpedig egy 8. emeleti loft lakást a belvárosban, aminek csodás terasza volt, ráláttunk a tengerre, sőt, a tenger mögött az Olimposzt is láttuk, ugyanis a várttal ellentétben nem volt eső. Mindenki hozott valami ételt vagy italt, én egy rakott, kekszes-banános-pudingos sütit vittem, ami ízlett mindenkinek, szóval boldog voltam. Annak ellenére is, hogy a puding totál más, mint az otthoni, szóval féltem kicsit a reakcióktól, de nem kellett volna :) Beszélgettünk, zenét hallgattunk és játszottunk sokfélét, remek este volt. Ráébredtem, hogy én is már túl vagyok az Erasmusom felén, ami nagy szomorúsággal töltött el. Éppen már kezdek megszokni itt, és júniusban már megyek is haza :( Na de remélem nem örökre.