Végre egy kis vidék!

Ebben a posztban két rövidebb kirándulásról fogok írni, amik egy-egy naposak voltak: Kavala és Philippi, illetve Vergina. Ezek a helyek Thesszalokinitől nem messze találhatóak, így teljesen alkalmasak voltak egy kis hétvégi kiruccanásra. A legjobban azt szerettem bennük, hogy végre egy kis napfény, egy kis nyugalom, nagyváros pedig a közelben sincs. (És ezúttal macska helyett teknőssel tudok szolgálni, előre is elnézést).








Vergina

Szóval Athén után nemsokkal Verginába vitt az utunk, ami egy kis falu nem messze Thesszalonikitől, kb 1,5 óra távolságra. Az eredeti terv szerint a 9.15-ös busszal indultunk volna a város fő buszállomásáról, de persze azt lekéstük, és végül a 10.15-ös expressz járattal volt szerencsénk utazni (Ophelie és én persze majdnem felszálltunk a nem expressz járatra, ami keresztül-kasul visz az összes környékbeli falun; aztán szerencsémre eszembe jutott, hogy ugyan kérdezzük már meg a sofőrt, hogy ez-e a jó busz, tekintve, hogy a buszindulás előtt húsz perccel nem igazán szokták bekapcsolni a sofőrök a motort.) Mindenesetre kb. egy óra múlva megérkeztünk Veroiába, ahonnan még 20 perc volt busszal Vergina.

A faluba megérkezvén tudatosítottuk magunkban, hogy ez valóban falu, ráadásul az én otthoni falumtól sokkal kisebb. Hamisítatlan vidéki házikók, birkák, lankás mezők amerre a szem ellát. Március közepén ez volt nagyjából az első igazán napos szombatunk, ami nagyon megmelengette a kis lelkemet. Vergina amúgy arról nevezetes, hogy a Makedón Királyság első fővárosa volt az ókorban, Aigai néven, valamint Nagy Sándor apukáját, II. Philipposzt itt gyilkolták meg a város színházában, Kr. e. 336-ban. Nagy Sándor pompázatos temetést rendezett az édesapjának, amiről a királyi sírboltban bővebben is tanulhattunk.

II. Philipposz sírboltja

számtalan aranyos díszítésű korona került elő a sírból

A sírboltot és a múzeumot hamar megtaláltuk, majd miután végigjártuk az egészet, körbesétáltunk a parkban, és pihentünk kicsit. Az utolsó busz Veroiába 2.45-kor megy el, de még mindig volt másfél óránk, így kitaláltuk, hogy megnézzük II. Philipposz palotáját is, ami kicsit kintebb volt a faluból (kb 2 kilométer), de annyi baj legyen. Mire megérkeztünk, láttuk, hogy be van zárva a kastély (szombaton, délután???), így inkább sétáltunk egy kicsit a faluban, élvezve a friss, falusi levegőt, és a helyiek által ültetett csodás virágokat. Persze a szuvenírshopoknál is muszáj volt megállni; meglepődtem, mert több helyen találtam magyar nyelvű könyveket (Athénban ezzel szemben egy darab nem volt).

Ophelie a kedvenc zászlójával

Egy ebéd után el is indultunk vissza Veroiába, majd onnan Thesszalonikibe. Valahogy sikerült a nem expressz buszt kifogni, így elég sokáit tartott hazafelé az út, de legalább láttunk egy kis világot is. Mindenesetre mindketten azt hittük, hogy a múzeum sokkal nagyobb, és bőven lesz mit csinálnunk a faluban, de sokkal hamarabb visszaértünk, mint terveztük. 

Kavala és Philippi

Ophelie egyházi barátai szervezték ezt az utat Kavalába és Philippibe, ami szintén egy szombati napot ölelt fel. Szent Pál apostol nyomán jártunk, ugyanis Kavalában szállt partra, majd onnan ment tovább Philippibe és Thesszalonikibe (ahova a leveleit is írta, mint tudjuk). Szóval kora reggel, háromnegyed nyolc körül indultunk a csapattal, akik közül csak pár Erasmusos embert ismertem. A többiek főleg görögök voltak, ami szuper volt, mert sok görög szót tanultam a kirándulás alatt :) 

Philippibe nagyjából két óra húsz perc volt az út busszal, de nem bántam a hosszúságot, mert igazán szép, hegyes-völgyes vidéken vitt az út, és a kíváncsi görög diákok végig szóval tartottak minket. Philippiben legelőször az ókori színházat néztük meg, ahol az egyik görög szakos srác beszélt nekünk angolul arról, hogy mire volt jó ez a hely, hogyan játszottak a színészek stb. Elénekeltük az Amazing Grace-t is, csak hogy kipróbáljuk a színház akusztikáját, nagyon nagy élmény volt :)

Majd megnéztük Philippi ókori városának nyomait, illetve Szent Pál börtönét. Itt is kaptunk sok új infót arról, hogy pl. a város csak kezdetben volt a völgyben, később a hegyre költözött, mert az sokkal jobban védhető volt. Azt is megtudtuk, hogy itt épület fel az első európai keresztény templom.

Ezek után megnéztük azt a kápolnát, ahol a bibliai Lídia megkeresztelése történt. Itt egy random észt templomi csapatba botlottunk, akik a folyóparton énekeltek (volt itt kialakítva egy kis oltárszerűség és ülőhelyek, nagyjából az egyik legszebb templomi helyszín amit valaha láttam).

lol máig nem értem miért raktak ki az észtek a hídra egy pingvinplüssöt

Lídia kápolnája

térképes mozaik a templom padlóját, Szent Pál útját mutatja 

Ezek után Kavalába mentünk, ami tulajdonképpen egy kisváros, egy festői kikötővel, pálmafákkal, és egy várral az óváros tetején. A vár kilátótornyából messzire el lehetett látni, egyenesen Thassos szigetéig (ez a legközelebbi sziget egyébként Thesszalonikiből, Kavalából kb 45-50 perc komppal). A vár körüljárása után szabad program volt, mi pedig sétáltunk kicsit az óvárosban, beültünk egy étterembe, majd megint sétáltunk kicsit a part környékén.

kilátás a kikötőre

kilátás a várból a városra (a kis színház a várhoz tartozik)

a vár tornya, ahova fel is másztunk

Este hét környékén indultunk vissza Thesszalonikibe, fáradtan ugyan, de elégedetten. Még egy fagyira is volt idő a buszindulás előtt, ahol elmagyaráztam egy finn fiúnak, hogy mi az a kinder bueno (ilyen ízű fagyit lehetett venni), mert állítólag Finnországban ilyen nincs. Hát, nem akarnék Finnországban élni.