Tavaszváró - de még mindig hideg van

Már jóideje nem tudtam sajnos frissíteni a blogot, most próbálom bepótolni az elmúlt három hetet. Nagyon eseménydús időszakon vagyok túl, éppen ma, kora reggel értem vissza Isztambulból, tehát még meglehetősen fáradt vagyok - erről a hosszúhétvégéről külön fogok majd posztolni nemsokára. Ebben a bejegyzésben a thesszaloniki élményeimet folytatom :)

Szóval továbbra is járok iskolába, fedezek fel új kávézókat, és fotózok kóbor cicákat.

Az iskolával kapcsolatos részek talán nem annyira érdekesek, de én szeretek arról is írni, mert idén tényleg remek óráim vannak, és iszonyat érdekes témákat feszegetünk. Pl. a Contemporary American Drama órára nemrég kellett elolvasni Sam Shephard - God of Hell című drámáját, ami egyrészt tényleg kortárs (részben a 9/11 eseményeire is reflektál), és a "túlzott" amerikai hazafiasság, az idegengyűlölet kérdéseit boncolgatja. Ezen az órámon, valamint a Civil Rights Movement és a Multicultural Britain nevű kurzusokon is kiemelt szerepet kapnak az ázsiai, fekete, arab stb. amerikai/brit írók. Ezek az alkotók eddig hiányoztak a irodalmi "látókörömből", szóval nagyon lelkesen várom az egyes órákat. Na jó,  néha az órák végét is, itt Görögországban ugyanis egy egyetemi előadás 2,5 óra, nagyjából a közepén szoktak egy tíz perces szünetet tartani, de akkor is hosszú szerintem. Az órák ráadásul nem is annyira interaktívak mint otthon, általában sok a diák és nincs rá kapacitás. De van olyan órám, ahol kb 12-13-an vagyunk, és ott is csak ritkán kérdez a tanár. Megkérdeztem a görög ismerőseimet (pl. a buddymat), és ők is azt mondták, hogy itt sajnos ritka a nem frontális előadás egyetemen, de azért előfordul. Nem gondoltam volna korábban, hogy ebből a szempontból mennyire jó iskola az ELTE.

elmaradt fotó a kedvenc egyetemi épületemről - az óráim fele itt van

Az Erasmusos emberek között is egyre több mindenkit ismerek, bár nehéz megjegyezni mindenki arcát és nevét. Eleinte kicsit nehéz volt megszokni, hogy mindenkivel angolul kell kommunikálni (angol szakos létemre is), de látom, hogy másoknak is nehéz, és ők is követnek el hibákat. (Legalábbis ezzel nyugtattam magam, amikor pl. egy társalgás közepén nem tudok olyan szavakat, hogy pára) Február második felében szerveztünk egy random vasárnapi kirándulást Ano Poliba, azaz az óvárosba. Na most erről azt kell tudni, hogy Thesszaloniki egy nagy domb mentén fekszik, és az Ano Poli  a domb tetején van. Nagyon meredek utcákon kell felmászni hozzá, hogy elérj a várromig. Egy jó sportcipő kábé megoldotta a problémámat, mert szerencsére a barátaim (akik már voltak ott) mondták, hogy mire számítsak. Egyébként úgy volt, hogy 4-5-en leszünk, de mindenki meghívott mindenkit, így vagy 15-en indultunk el egyszerre. A cél az volt, hogy a naplementét a várfalról nézzük meg, ez sikerült is :)

A fenti képeken viszonylag jó idő volt, és általánosságban elmondható, hogy február végén-március elején elég jó idő van a városban. A reggel és este hidegebb, még kabátot hordtam, de napközben már sokszor pulcsiban mászkáltam a campuson, hiszen 16-17 fok volt erős napsütéssel. Pár hete azonban teljesen váratlanul hó esett az egyik szombaton, szóval nem tudtunk arra a napra semmi szabadtéri tevékenységet szervezni; kitaláltuk tehát, hogy elmegyünk egy tavernába ebédelni, majd meglátogatjuk az archeológiai múzeumot. Jó ötletnek tűnt, de mire délután három körül a múzeumhoz értünk, közölték, hogy fél óra múlva zárnak. Mindenesetre az ebéd legalább jó volt; görög szokás szerint mindenki rendelt valamit, majd az asztal közepére raktuk az ételeket, és mindenki abból vett, amiből szeretett volna.

asztaltársaság, már ebéd után

rántott feta mézzel és szezámmaggal

soutzoukakia - tulajdonképpen húsgolyó, amit paradicsomos szósszal és joghurttal, valamint pitával tálalnak. Rögtön a kedvencem lett, nagyon érdemes megkóstolni!

Az ezt követő vasárnap mégiscsak sikerült eljutnunk az archeológiai múzeumba, ahol jó két órát töltöttünk - hihetetlen mennyiségű régi szobor és egyéb lelet van. A belépő diákoknak ingyenes volt, szóval még azt sem mondhattuk, hogy kiköltekeztünk volna a hétvégén. A tavernák árai is elég barátiak, a fenti ebéden fejenként kb 5 eurót fizettünk.

esik a hó!

archeológiai múzeum szobor

és még egy

Nagyon eseménydúsak a napjaim mostanában, főleg, hogy a welcome week nemrég kezdődött el - ilyenkor az ESN szervezők minden napra kitalálnak nekünk valami programot. Az eddigi események nem igazán voltak a kedvenceim, mert ahogy tapasztaltam, a szervezés nem a görögök erőssége. Például a welcome nap a hét kellős közepén volt, napközben, rengetegen el sem tudtak jönni, mert órájuk volt. A welcome ismerkedős esemény pedig értelmetlen volt szerintem, túl hangos volt a zene és nem is hallotuk egymást, szóval páran hamarabb elszöktünk és elmentünk pizzázni. Ilyenkor karnevál időszak van Görögországban, ami a tsiknopemptivel veszi kezdetét - ez egy csütörtöki nap, amikor az emberek elkezdenek jelmezekbe öltözni, és grilleznek a boltok előtti járdán. Az Arisztotelész téren nagy csődület is volt, zene és konfettizápor, szóval ha valamit megtanultam ezidő alatt, az az, hogy a görögök imádnak bulizni, és meg is ragadnak erre minden alkalmat. Az ESN által szervezett grillezés viszont nem sült el jól, mert fél egyre volt meghirdetve, és bár direkt kihangsúlyozták, hogy időben legyünk ott, csak kb 2 órával később kezdték el az előkészületeket. Szóval nem mondhtatni, hogy az ESN szekcióval meg vagyok elégedve, de szerencsére ezt nem csak én gondolom így. Meglátjuk, milyen eseményeket szerveznek a jövőben, mert azért van egy-kettő, amit várok - például a májusi ötnapos krétai kirándulás, amire már regisztráltam is. Alig várom :)