Αθήνα márciusban

Március második hétvégéje nagyon emlékezetes volt, tekintve, hogy az isztambuli út után egy héttel máris Athént vettük a nyakunkba a barátaimmal. Először tanakodtam, hogy menjek-e vagy ne, hiszen még mindig nem pihentem ki teljesen az éjszakai busz fáradalmait; végül abszolút nem bántam meg, hogy elmentem, még akkor sem, ha elég zsúfoltra sikeredett ez a három (vagyis kettő egész) nap.

Pénteken este indultunk útnak, ezúttal összesen heten voltunk a vonaton: két francia lány, két olasz, két lengyel, illetve én. A lengyel lányokat korábban nem annyira ismertem, bár az arcuk megvolt, hiszen egy görögórára járunk; nagyon vicces volt, ahogy a legutolsó görögórán odajöttek hozzám, hogy én vagyok-e az a magyar lány, akivel együtt mennek a hétvégén Athénba :) Constanza, az olasz barátnőm ismerte őket, és ő hívta meg az útra. Ophelie-nek volt még egy francia barátnője, aki egy nappal korábban indult el mint mi, de számos programunkhoz csatlakozott a görög fővárosban. Így összesen tehát nyolcan voltunk :)

A vonatunk összesen 34 euróba került Thesszaloniki-Athén viszonylatban, oda-vissza, tehát ez igencsak jó ár. Természetesen ez kedvezményes: mint kiderült, a vonatoknál vagy a 24 év alatti kedvezményt, vagy a tanulói kedvezményt tudjuk igénybevenni, amit meg is tettünk. Érdekes módon ehhez nem kellett a görög paso, elég volt a magyar diákigazolványom. A két város olyan 300 km-re van egymástól, ez vonattal kb 5-6 óra, de talán van intercity is, csak persze mi minél olcsóbban akartuk megúszni a bulit, így úgy voltunk vele, hogy nem baj, ha több állomáson is megállunk. Meg egyébként is este utaztunk, pontban 11.00-kor indultunk el, és reggel öt után voltunk az athéni vonatállomáson. Én nem igazán tudtam aludni a vonaton, tekintve, hogy a barátaim egy közös kabinba vettek jegyet, de az csak hatszemélyes volt, és mivel én voltam az utolsó aki jegyet vásárolt, a szomszéd kabinba tudtam csak foglalni. És nyilván az utazás elején a barátaim mellé ültem, mert beszélgettünk, később azonban szerettem volna visszamenni a saját kabinomba, az azonban foglalt volt, sőt, be is zárták belülről. Szóval elég kis helyen szorultunk össze, így nem sokat sikerült pihennem.

 1. nap

Öt után megérkeztünk Athénba, az első másfél óránkat a vasútállomás meglepően jól felszerelt kávézójában töltöttük; még én is ittam egy kis kávét, mert sejtettem, hogy szükségem lesz rá. Ezután gyalogosan elindultunk a hostelünk felé, és bár nem tudtunk még ilyen korán becsekkolni, a luggage roomba be tudtuk pakolni a nagy táskáinkat, és így kevesebb holmival indultunk el az Akropolisz felé.

kilátás a városra az Akropolisz előtti sziklákról - jó csúszós volt felmászni :(

Szerencsére már olyan fél kilenc körül az Akropolisznál voltunk, és odaértünk éppen nyitásra, tehát nem kellett nagy sort kiállnunk, kábé két ember állt előttünk :) A jegy ingyenes volt, csakúgy mint a többi görög múzeumban, hiszen EU-s diákok vagyunk. Felkaptattunk tehát az Akropoliszhoz, és körbenéztünk a Parthenon környékén. Csodás kilátás nyílt a városba, és imádtam, hogy az Akropolisz a város közepén van, hiszen aznap és a következő nap is bármerre voltunk a városban, csak ránéztünk az Akropoliszra, és rögtön tudtuk, merre van a belváros. Egyébként a fenti cicát is az Akropolisznál fotóztam, ott mászkált a drága a romok között.

Amikor nagysokára lejöttünk a városba, pihentünk egy kicsit, majd megnéztük az Akropolisz múzeumot, ami (nagy meglepi) rögtön az Akropolisz mellett van, és rengeteg sztélé, szobor stb. található benne. Meglepődtem, mennyire tiszta, modern és letisztult épület ez, élvezet volt benne járkálni - hát még az ásatások során feltárt kincseket megcsodálni.

kilátás a múzeumból az Akropoliszra

A múzeum után páran bevásároltak közülünk egy szupermarketben, aztán némi gyros után elindultunk a National Gardens felé; közben kiderült, hogy ez hamvába holt próbálkozás volt, mert az éjszakai vonatút mindannyiunkat kimerített, és senki nem vágyott másra, mint beülni egy kávézóba, majd utána hazamenni a hotelbe és aludni egyet. Tehát amint megérkeztünk Athén fő parkjához, nemes egyszerűséggel hátat fordítottunk, és elindultunk kávénézőbe. A Coffee Island szerencsére Athénban is pont olyan olcsó, mint Thesszalonikiben, így leültünk szépen a Syntagma térre, a görög parlament elé, és megittuk a kávét/jegescsokit. 

Ezután hazamentünk, és a rövidesen két szobára oszlott csapat megegyezett, hogy alszunk 3-4 órát, majd este 8 körül elindulunk egy tavernába vacsorázni valamit. Nagyon jólesett a pihenés, majd amikor elindultunk a tripadvisor által javasolt tavernába, kiderült, hogy az valóban annyira jó, hogy szombat este egyetlen szabad helyük sincs. Így egy másik helyre ültünk be, ami szintén nagyon hangulatos és jó volt, fényfüzérek lógtak mindenhol, és karneváli maszkok. (Ha még nem mondtam volna, éppen a karneváli hétvégén utaztunk Athénba, tehát mind szombat, mind vasárnap tele volt a városközpont jelmezes gyerekekkel és felnőttekkel.) Én chilis-fokhagymás, bazsalikomos csirkét ettem krumplival (a french fries a görögöknek a mindene, de komolyan), aztán mivel ilyen sokan voltunk, kaptunk ajándékba baklavát és valami italt, aminek a nevét nem jegyeztem meg, csak azt tudom, hogy valami ánizsos tömény, kávé és csoki keveréke (legalábbis ezt mondták nekünk). Illetve durumpudingot is kaptunk, ami sokkal jobb volt mint a menzai Thesszalonikiben - a barátaim szerint legalábbis. Szerintem is talán jobb, de én a menzait is szeretem :)

2. nap

Még előző nap megbeszéltük, hogy reggel kilencre (nyitásra) szeretnénk odaérni az Archeológiai Múzeumba, és ezt sikerült is elérni, bár nem reggeliztünk (illetve csak egy teát ittam a hostelben), és így én személy szerint nagyon éhes voltam; számomra a nap nem kezdődhet reggeli nélkül, így a múzeum után vettem egy szendvicset a múzeumkávézóban (persze méregdrágán), mert már szédültem szinte. Ennek ellenére a múzeum nagyon nagy és érdekes volt, különböző tematikák szerint rendezték el a tárgyakat: volt szekció, ami csak a vázákkal foglalkozott (életemben nem láttam ennyi vázát egy helyen, de komolyan), volt ami a Bizánci Birodalom tárgyaival, de a személyes kedvencem a Beauty részleg volt, ahol a szépség különböző formáival kapcsolatos tárgyakat állították ki, volt pl. férfi torzó, teljes alakos Aphrodité, női ékszerek, még régi receptek alapján összeállított parfümöket is lehetett szagolgatni (olajhoz tettek mindenféle növényt, de számomra akkor is határozottan olajillata volt, és nem tudom elképzelni, hogy ezt akkoriban parfümként használták).

szirén - én nem így képzeltem el őket, de na :)

állítólag a halott Patroklosz van a vázán, felette küzdenek a trójaiak és az akhájok

A múzeum után elindultunk megnézni a vasárnapi, 11 órás őrségváltást a Syntagma téren, ami a legdíszesebb őrségváltás az egész héten, zene is kíséri. Némileg beárnyékolta a jókedvem, hogy a Vígszínház online pénztára éppen akkor nyitott meg, és persze nem is én lennék, ha nem az őrségváltás közben vadásztam volna A diktátor jegyekre; de azért szerencsére nem két percig tartott a felvonulás, így arra is tudtam figyelni utána.

Az őrségváltás után Athén legrégebbi temetője felé vettük az irányt, ami jó ötletnek bizonyult, mert kezdett nagyon meleg lenni, és a temető fái kellemes árnyékot adtak a sétánk alatt. Ophelie és én persze lemaradtunk kicsit, ugyanis a temető felé az út a National Gardens közepén vezetett, így ott is fotóztunk kicsit. Természetesen a többiek megvártak minket a temetőnél, és együtt szét tudtunk nézni a hatalmas területű sírkerten. Ami érdekes volt számomra, hogy nem sok turista volt (ellentétben a többi hellyel, ahol voltunk - pedig nem is nyár volt), inkább csak helyiekkel találkoztunk, akik tortát vittek a temetőbe, meg innivalót (konkrétan láttam, ahogy a síron fogyasztják el az italt). Kicsit meglepődtem, nálunk ez nyilván nem szokás; de amikor visszafelé, a belváros felé igyekeztünk, láttam több temetkezési vállalatot is, amik hófehér tortákat árulnak a koporsók, gyertyák mellett.

A National Gardens kis tava

ortodox templom a temető elején

Ezután felkerekedtünk Plakába, azaz a belvárosi negyedbe; az ókori Agorához igyekeztünk, de persze nem kerülhettük el útközben a számtalan szuvenírshopot, ahol mindig meg-megálltunk. Ebédelni is beültünk egy helyre, ahol rántott fetát ettem mézzel és szezámmaggal (Thesszalonikiben már nagyon megszerettem), és Athénban is ízlett, bár jóval drágább volt. Ophelie-vel valahogy megint lemaradtunk, de nem bántunk annyira; mászkáltunk még kicsit a történelmi belvárosban, a bolhapiacon, hallgattuk a tavernákból kiszűrődő zenét, és persze macskákat fotóztunk.

az Akropolisz felé vezető tér, ami vasárnap este tele volt beöltözött emberekkel

macska, közel az Agorához :)

Szóval az Agorához nem jutottunk el zárás előtt, de végül is nem bántuk. A vonatunk csak aznap éjfélkor indult, így kitaláltuk, hogy felmászunk a Lycabettus hegyre, amiről állítólag csodás kilátás nyílik az Akropoliszra naplementekor. El is indultunk, de megint több csapatra szakadtunk, és végül az egyik olasz lánnyal ketten maradtunk; mindkettőnknek nagyon fájt már a feje (szerintem beteg is voltam, már Isztambul óta nem éreztem magam olyan jól), így mi csak kb félig másztunk fel, de onnan is szép kilátás nyílt a városra és a tengerre - igaz, a másik oldalára. Képet nem tudok mellékelni, mert a telefonom persze lemerült közben :(

Mindezek után visszamentünk még a hostelba az ottmaradt csomagokért, majd elgyalogoltunk a vonatállomásra. A hazaút jóval pihentetőbb volt, az előttem lévő szék üresen maradt így kényelmesen tudtam aludni, és amikor hazajöttem, akkor is pihentem, hiszen a hétfő és a kedd karneváli szünet volt az egyetemen.

Összességében nagyon örülök hogy elmentem a lányokkal, hatalmas élmény volt az utazás is, meg a városnézés is. Ennek ellenére örülök, hogy Thesszalonikiben vagyok diák, mert Athénban egyrészt rengeteg a turista, másrészt a külkerületek meglehetősen veszélyesnek tűntek este, és csak csapatban mertünk közlekedni. Az sem tetszett, hogy a város elég piszkosnak tűnt, az emberek nem szedik fel a szemetet az útról, ha tele van a kuka odadobják mellé, és halomban áll minden. Persze Thesszaloniki is görög város, itt sem makulátlanok az utcák, de mivel Athén nagyobb, gondolom, a káosz is nagyobb. Turistaként pár napra jó úticél, de nem biztos, hogy laknék, vagy tanulnék ott. Mindenesetre az Akropolisz a város közepén az egyik legszebb dolog amit valaha láttam, szóval ha másért nem is, hát ezért megérte elmenni.

és ezért a pólóért is megérte :)