Konstantinápolyi muri, három napban

Március első hétvégéje Isztambulban ért, az ott töltött napok alatt pedig sokmindent sikerült megnéznünk, megkóstolnunk, lefényképeznünk. Kerengő derviseket is láttuk, ami az egyik kedvenc élményem lett :))

Mindenképp tervben volt, hogy megnézem Isztambult, amíg Thesszalonikiben vagyok, de azt gondoltam, ráérek az utazgatással április-májusig. Aztán Ophelie (francia barátnőm) mondta, hogy a kedvenc énekese március elején fellép Isztambulban, és egyrészt nagyon olcsó a jegy, másrészt sosem látta még a kedvencét élőben, ezért mindenképp elmegy. Lamentáltam egy darabig, mert hát csak három napról volt szó, és szívesebben töltöttem volna inkább 4-5 napot a városban, de beláttam, hogy nekem is iskola van, és végül is néha be is kell járni órákra (haha).

Végül is az indulás előtt nem sokkal megvettük a buszjegyet; összesen 64 euró volt a diákjegy oda-vissza, ami méltányos, tekintve, hogy 9-10 óra az út Thesszalonikiből Isztambulig. Egyébként kb. 500 km-ről van szó, autóval nyilván gyorsabb - majd talán ezt is kiderítem, mert a szüleim és az egyik barátnőm is mondták, hogy ha kijönnek hozzám, nagyon szívesen megnéznék Isztambult is, szóval lehet, még egyszer visszamegyek nyáron :D Csütörtökün este tízkor indult a busz, másnap reggelre értünk oda, vasárnap pedig szintén ugyanígy, tízkor indultunk haza. Három teljes napunk volt tehát ebben az elképesztő városban, amit nagyon-nagyon élveztem. A szállást egyébként Airbnb-vel oldottuk meg, két éjszakáért kettőnknek 15 ezer forintot fizettem, szóval nagyon olcsó volt - de Törökországban, mint tapasztaltuk, alapvetően nagyon olcsó minden. A Galata-toronyhoz közel, Beyoglu városrészben szálltunk meg; először a lakástulaj barátnője, Naomi fogadott, aki, mint kiderült angol, de már három éve Törökországban él. Rögtön teával kínált, meg segített nekünk eligazodni a térképen, szóval nagyon kedves fogadtatásban volt részünk. A lakás is elképesztően gyönyörű volt, tele vintage bútorokkal, mintha csak a Pinterest számára készítették volna :) Ez volt az első Airbnb élményem, de remélem, nem utolsó.

Első nap

Nagyjából reggel hét környékén érkeztünk meg Iszambul fő buszállomására, még a nap sem jött fel az égen. Először elég félelmetesnek tűnt a buszmegálló környéke, kicsit romos volt, és furcsa alakok járkáltak a környéken. Ennek ellenére hamar kiváltottuk az Istanbulkartot egy automatából (tömegközlekedéshez használt kártya, fel lehet tölteni pénzzel), majd bemetróztunk a belvárosba, és megreggeliztünk. A szállást csak délutántól tudtuk elfoglalni, így úgy döntöttünk, megnézzük reggel az Aghia Sophiát és a Kék Mecsetet. Ezek éppen egymással szemben helyezkednek el a történelmi városnegyed (Sultanahmet) közepén, így hamar odataláltunk. Csodálkoztunk, hogy az Aghia Sophiánál miért nem áll nagy sor, de reggel kilenc volt - amikor délután ugyanerre elsétáltunk, láttuk, hogy igencsak sokan várakoznak. Nekünk szerencsénk volt, viszonylag kevesen voltak nyitáskor.

Aghia Sophia

ez is

kilátás az egyik ablakból - a távolban a Kék Mecset

A Kék Mecsetbe sajnos aznap nem tudtunk bemenni, mert éppen ima volt, és olyankor csak muszlimokat engednek be. Ophelie több egyetemi csoporttársa Isztambulban van Erasmuson, így úgy döntöttünk, hogy az egyik lánnyal találkozunk, és elmegyünk ebédelni. Az étteremben megkóstoltam a pidét, ami egy hosszúkás pizza, nagyon népszerű arrafelé. Ingyen balkavát és teát is kaptunk a végén :)

pide

Olyan kényelmesen ettünk, hogy el is ment az idő - elfoglaltuk a szállásunk, ahova igencsak meredek utakon kellett felsétálni, de megérte. Kicsit felfrissítettük magunkat, majd elindultunk a Hodjapasha kulturális központba, ahova már napokkal ezelőtt jegyet foglaltunk egy kerengő dervis estre. Utólag belegondolva olcsóbb lett volna kombinált jegyet venni egy múzeumban, mert 20 eurót költöttünk fejenként erre, de annyira érdekes és különleges élmény volt, hogy végül is nem bánom. Sajnos ott fotót nem lehetett készíteni, mert a dervisek tánca vallásos szertartás. Mindenesetre szinte tátott szájjal figyeltem, hogy tudnak megállás nélkül forogni szinte megszakítások nélkül majdnem egy órán keresztül. 

A táncest után elindultunk haza; mivel a szállásunk a Boszporusz másik oldalán volt, gondoltuk, felszállunk egy menetrendszerinti hajóra - remek ötlet volt, bár elsőre rossz hajóra szálltunk, és átvitt minket az ázsiai oldalra. 

Aztán megtaláltuk a megfelelőt, és hazamentünk; egy kényelmes vacsora után pedig le is feküdtünk aludni, a buszon ugyanis nem tudtunk olyan sokat pihenni, és mindketten fáradtak voltunk.

Második nap

Másnap a Galata-toronynál indítottunk reggel kilenc körül; ez kb. 5 perc séta volt a szállásunktól. Amit tudni kell erről a toronyról, az az, hogy nagyon régi, az 1300-as években építették, mégis egy igencsak modern lift vitt fel minket a tetejébe. Be lehetett látni onnan egész Isztambult, a történelmi negyedtől a modern üvegépületekig :)

kilátás a toronyból

reggelink

Étkezés után elindultunk villamossal a Szulejmán-mecsethez, ami az egyik legnagyobb mecset a városban - bevallom, ez volt a kedvenc helyem azok közül, amiket láttunk, és véleményem szerint sokkal szebb, mint a jóval népszerűbb Kék Mecset. A Szulejmán-mecsetet Nagy Szulejmán megbízásából építtették (micsoda meglepetés, hahh), ott is van eltemetve a szultán a családjával együtt. A hatalmas mecsetnek van belső és külső udvara is, gyönyörű panorámával, valamint sírkertje. Nagyon érdekes volt számomra, ahogy a mecset oldalánál a muszlim férfiak a lábukat mosták a sok-sok csapnál. Mint megtudtam, a nőknek is illik megmosakodni, de számukra külön hely van erre. Természetesen turisták előtt is nyitva áll a mecset, de le kellett vennünk a cipőnket a bejárat előtt - a padló egyébként nagyon puha szőnyeg volt, kellemes érzés volt lépkedni rajta. Lányként a hajunkat is el kellett fednünk egy kendővel, de szerencsére készültünk erre. Odabent egyébként rengeteg szórólap volt mindenféle nyelven, hoztam is el egy ingyenes angol Koránt.

Szulejmán-mecset, középen Ophelie fényképez :P

kilátás

mecset belülről - imádtam az alacsonyan lógó csillárokat

a macska belógott Szulejmán sírjához, egy alkalmazott pedig ablaktisztító spayvel próbálta kikergetni - a nap legviccesebb pillanata volt

Ezután felkerekedtünk a Bazár felé, ahol nem töltöttünk sok időt, igazából csak végigsétáltunk rajta - Naomi azt mondta, a környező utcákban sokkal olcsóbban meg lehet kapni ugyanezeket az árukat, de nézelődni megéri bemenni. A bazár épülete elképesztően színes és díszes, egy élmény volt ott járkálni.

Ezután a Kék Mecsethez mentünk, ahol már volt egy nagyobb sor, de viszonylag hamar haladtunk. Ez is nagyon szép épület, de felújítás alatt volt, pl. a belső rész fele fel volt állványozva - talán ezért is, nekem a Szulejmán-mecset nagyobb élmény marad.

ittam egy grátánalmalevet útközben - 5 lyra az kb. 250 forintnak felel meg, és frissen, előttem készítették el az italt

a Kék Mecset

A Mecset után terveztünk még elmenni a ciszternába az Aghia Sophia alatt (én már csak azért is szerettem volna, mert ez fontos helyszín volt Dan Brown Infernójában), de megálltunk a szuvenírboltokban, és rájöttünk, hogy nekünk nem elég néhány képeslap, tök poén lenne beöltözni régi ruhákba és lefotóztatni magunkat (amit meg is tettünk, mint az alábbi képeken látható). Az eredeti fotó sokkal szebb minőség, mint amit én itt most befotózni tudtam :)

Este Ophelie aztán elment a koncertre, és nagyon boldogan jött vissza, mert tudott közös képet csinálni a kedvencével. Nekem is nagyon feldobta az estém, amilyen lelkes volt :)

Harmadik nap

Az utolsó nap későn keltünk, Ophelie barátaival 11 óra után találkoztunk egy Coco Bean nevű kávézó és reggelizőhelyen; mi egy jó félórát késtünk, mivel Ophelie véletlenül bent felejtette a telefonját a szálláson, és kizártuk magunkat, de végül is megoldottuk a dolgot. Ophelie barátai nagyon cukik voltak, és a legjobb helyet ajánlották reggelire - igazi török reggelit ettünk, ami tartalmazott mindent, ami szem-szájnak ingere. Tükörtojás, zöldséges rántotta, többféle pékáru, sajt, felvágott, nagyon sokféle dzsem és szósz, a felét nem tudtuk, micsoda.

részlet a reggeliből

Ezután a Topkapi palota, vagyis a szultánok egykori lakóhelye felé vettük az irányt - megnéztük magát a palotát és a háremet is, ami ugyan külön 35 lyra volt (maga a palota 64), de nagyon megérte, hiszen ez a palota legdíszesebb része. Mit mondjak, szívesen lettem volna szultána a régi időkben.

háremfolyosó - meglepően szűk volt, de csodásan díszített

hárem főterme

a palota első kertje - négy kert van összesen

 a palota bejárata

A palota után még jutott időnk némi szuvenírvásárlásra, majd elindultunk a buszállomás felé. Összeségében nem gondoltam volna, hogy ennyire élvezni fogom ezt a várost: elképesztett a kulturális sokszínűsége. Talán (biztosan) csak az előítéleteim miatt, de azt hittem, maga a város sokkal elhanyagoltabb, veszélyesebb lesz. Ophelie jegyezte meg nekem valamelyik nap, hogy konkrétan ez a legtisztább metró, amit valaha látott, és ilyen volt a villamos és a busz is. A belváros teljesen rendben van tartva, és biztonságban is éreztem magam. Első nap még meglepődtem, hogy az ima idején ilyen hangosan lehet hallani a város összes mecsetéből az imádságot (mikrofont használtak, de akkor is meglepően hangos és tiszta volt a müezzin hangja), de a harmadik nap végén már egészen megszoktam, hogy naponta többször felhangzik az imára hívó hang. Sosem voltam még nem keresztény országban, szóval már csak ez is hatalmas élmény volt számomra. Nagyon remélem, hogy eljutok még ide egyszer, mert Isztambul hatalmas város (15 millió lakos!!), tudnék még mit megnézni.